
Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska. 

 
Hej, Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér.
Dunáról fúj a szél!
Ha Dunáról nem fújna,
ilyen hideg nem volna.
Dunáról fúj a szél!
Hej Jancsika, Jancsika!
Mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél!
Nőttél volna nagyobbra,
lettél volna katona.
Dunáról fúj a szél! 

 
Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik egy hóember,
hócsatázni velünk nem mer.
Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elő a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a domboldalba! 

 
Országúton nagy a hó, a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó, a szánkónak ez a jó!
Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány.  |

Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán.
Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó. 


Süss fel Nap, fényes Nap
Kertek alatt a ludaim megfagynak. 

 
Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?
Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom. 

 
"De jó a dió!" fütyül a rigó.
Vidám dala száll: élni, jaj de jó!
Gyere, te rigó, itt van a dió:
héja ropogó, bele csudajó. 

 
Csepp, csepp, csepereg
- villan, csattan, megered;
Zápor függöny zuhatag
- fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
fűnek, fának jól esett. 

 
Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.
Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide-oda düledezik, csöpög, mint a csap.

|