Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska.

Hej, Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér.
Dunáról fúj a szél!

Ha Dunáról nem fújna,
ilyen hideg nem volna.
Dunáról fúj a szél!

Hej Jancsika, Jancsika!
Mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél!

Nőttél volna nagyobbra,
lettél volna katona.
Dunáról fúj a szél!

Esik a hó, térdig ér már.
Hóból épült hófehér vár.
Benne lakik egy hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Csináljunk egy igazán jót!
Hozzuk elő a kis szánkót!
Egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a domboldalba!

Országúton nagy a hó, a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó, a szánkónak ez a jó!

Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány.

Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán.
Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó.

Süss fel Nap, fényes Nap
Kertek alatt a ludaim megfagynak.

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?
Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

"De jó a dió!" fütyül a rigó.
Vidám dala száll: élni, jaj de jó!

Gyere, te rigó, itt van a dió:
héja ropogó, bele csudajó.

Csepp, csepp, csepereg
- villan, csattan, megered;
Zápor függöny zuhatag
- fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
fűnek, fának jól esett.

Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.

Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen
Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide-oda düledezik, csöpög, mint a csap.