 
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog - villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet...
Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej, élet... 
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
Piros csákó süvegem,
Most élem gyöngy életem.
Bokréta van mellette,
Szőke kislány kötötte.
Nincs okosabb, mint a ló,
Nem kell neki viganó,
Hanem kantár fejibe,
Szép huszár tetejibe.
Föl, föl vitézek, a csatára!
A szent szabadság oltalmára!
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk, hullatjuk, nagy bátran, míg élünk!
Föl, föl, látjátok lobogómat,
Indulj utánam, robogó had!
Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart!
Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére,
Büszkén kiáll a csatatérre,
Hajrá, huszárok, utánam előre! |
Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentje.
Ha mégegyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Kossuth Lajos íródeák, nem kell néki gyertyavilág.
Megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a csatába.
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom Tőled.
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám, Te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra térek.
Állj be Berci katonának,
Jobb dolgod lesz, mint apádnak.
Nem kell kaszálni, kapálni,
Csak a lányok után járni.
El kell menni, ha esik is,
Még ha nehezen esik is.
Nehezen esik a járás,
Rózsám, tőled a megválás.
Beállottam katonának,
Jobb dolgom van, mint apámnak!
Nem kell a mezőre járni,
Csak az őrmesternek vágni.
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!
Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet!
Gyere, pajtás, katonának,
Téged tesznek kapitánynak,
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen, éljen a nemzet!
Akkor megyek katonának,
Ha leányok verbuválnak,
Pántlikába kardot rántnak,
Avval tudom le sem vágnak.
Éljen, éljen a nemzet! |
