Ezer kis lepke repül szárny nélkül, jő egy ember láb nélkül,
mind megeszi száj nélkül.
Se oldala, se feneke,
mégis megáll a víz benne.
Szürke szárnyú nagy madár,
szürke lesz a nagy határ,
ha ősszel a földre száll.
Hol volt, hol nem volt,
magasan volt, zsemle volt,
sarló lett, és kifli lett,
ki mondja meg, hogy mi ez?
Üvegfalon
sosem lengő
fenyők, zúzmók;
meseerdő.
Ezüst erdő,
kristály-lombok
napsütésben
gyönggyé omlók.
Fenn is van, lenn is van,
kinn is van, benn is van,
néma is, zenél is,
lágy is és kemény is,
fehér is, szürke is,
lomha is, fürge is.
Veheted a boltban,
veheted az utcán,
veheted vásárban,
veheted a pusztán,
veheted napközben,
és veheted este,
de nem fizetsz érte
soha egy fillért se.
Testvére a harmatnak
A hideg idő társa,
Mert az ember őt csakis
Télidőben látja
Míg fönn a nap, s fény vesz körül,
nem távozik tested mögül.
Majd röviden, majd meg hosszan,
állva, ülve csak veled van.
De ha a fényt búra váltja,
testednek e hű barátja,
észrevétlen odahagy,
s a sötétben magad vagy.
Alszik minden csendesen,
még a Nap is elpihen.
Mint a korom, fekete
Vége leszen reggelre.
Mi az?
Fehér pokróc egész földön, nem is szövik, az égből jön.
Fent lakom az égen,
melegít a fényem,
sugárból van bajszom,
este van, ha alszom.
Olyan, mintha porcukorral
szórnák be a tájat,
fehérek a növények,
és fehérek a házak.
Fák és bokrok zuhanyoznak,
nem kell nekik tusfürdő.
Emberek meg bosszankodnak,
nem tetszik a rossz idő.
Mi az?
Állatokról
Hegyen megyen henderi,
hátán viszi kenderit;
ha nem szánnám henderit,
meggyújtanám kenderit.
Erdő, mező a hazája,
hol ételét feltalálja;
de ha éhség sanyargatja,
a falut is felkutatja.
Belopódzik az udvarba,
libát, tyúkot öldös sorba,
szereti a sajtot, mézet,
s rákot fog, ha hozzáférhet.
Lombos, hosszú farka vagyon,
ravasz állat, ravasz nagyon.
Szárazon is tud mászkálni,
de a vízben jobb úszkálni;
tó feneke a hazája,
káka közt a palotája.
Néha a parton mélázgat,
egyhangúan fuvolázgat.
Mikor kél a hold kereke,
így kiabál: brek, brekeke!
Ismerek egy tarka házat,
lakik benne szarvas állat;
szegényke fél nagyon tőled,
szarvát behúzza előled.
Bármerre jár, völgyön, hegyen,
házikója vele megyen...
Tarka házban szarvas állat,
minden gyermek kitalálhat.
Nyúl volna, nyoma volna,
harcsa volna, farka volna,
vidra volna, vére volna.
Nyúl nincs, nyoma sincs,
harcsa sincs, farka sincs,
vidra sincs, vére sincs,
mégis élőállat a világon.
Tengert, tavat, folyót szeret,
víz nélkül nem sokra mehet,
szárazon nem bír megélni,
nem hall és nem tud beszélni.
Vízben élek, brekegek,
ismertek-e, gyerekek?
Szúnyoglábon élek, a gólyától félek.
A füledbe zizegek,
meg is csíplek, ha lehet.
Szürke színű a ruhája,
nem repül el Afrikába.
Itt marad a téli fagyban,
magvakon él a nagy hóban.
Oda megyek gyűjtögetni,
ahol vannak morzsák,
Így marad a porszívóban
üresen a porzsák.
Lova nincs, de sarkantyút hord,
lépte büszke, járása zord.
A ruhája tarka ékes,
a járása, jaj, de kényes!
Hajnal hasad, ő köszönti,
a napkeltét ő serkenti.
Kiáltása harsány, tiszta,
szebben szól mint a trombita.
Széjjelnéz a szemétdombján,
tűz vöröslik a taréján.
Keményen lép, szörnyen nyakas.
Kitaláltad? Ő a...
Se hárfája, se gitárja, mégis szól a muzsikája.
Fúr-farag, de mégsem ács
kopog, mint a kalapács.
Fák orvosa, doktora,
erdőben az otthona.
Nagyot ugrik minta bolha,
úszik, mintha ember volna,
csücsül, szemét nagyra nyitja,
nem más ez, mint a ...
Púp a hátán, de nem bánja,
sivatagot körbejárja.
Mi az?
Dalolva száll az égre fel,
röptében is énekel.
Éppen olyan mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.
Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!
Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?
Bömböl, pedig nem is fél,
ott él, ahol sosincs tél.
Szavannán, ha dombra kiáll,
világos, hogy ő a király!
Mi az?
Növényekről
Zöld burokba születtem,
mikor aztán nagy lettem,
a zöld burok kifeslett,
és az úrfi kiesett.
Kerek, de nem alma,
piros, de nem rózsa,
rétes, de nem béles,
kóstoltam, nem édes.
Van egy virág, jól ismerem,
szúrós tövis között terem,
hajnalpiros a levele,
mondjam-e, hogy mi a neve?
Lábam egy van, bordám több van,
helyem itt van, helyem ott van.
Napos időn otthon hálok,
borús időn utcán járok.
Szép leányka ül a fán,
piros ruha derekán,
szíve olyan mint a kő.
Tudjátok, ki lehet ő?
Gyümölcs vagyok, édes vagyok,
ha megértem piros vagyok.
Télen jól elrejt a kamra,
mi is volnék, ha nem ...
Sok szemével mégsem lát,
ha bőréből kihúzzák,
sötét helyre bezárják,
lakománál kínálják.
szőlő-mazsola
Télen ad jó meleget,
ősszel táplál tégedet,
nyáron árnyékot terít,
tavasszal meg felderít.
Koronás, de nem király,
mégcsak nem is hercegnő,
Törzse vastag, ága sok,
évek alatt nagyra nő.
Bunda alól gyenge virág,
fehér fejét kidugja,
olyan mint egy piciny harang,
nevét vajon ki tudja?
Kis ember áll az erdőben,
nagy kalap van a fejében.
Ha kalapját megetted,
őt magát is ismered.
Nyári réten virítok én
a búzatáblában,
szellő ringat, hajladozom
piros szoknyácskámban.
Erdő mélyén, bokor alján
elrejtőzve bólogat:
hogy könnyebben rátaláljunk,
illatával hívogat.
Kertben élek, illatozom,
én vagyok a szépek szépe,
Aki letép, jól vigyázzon,
tövis karcol tenyerébe!
Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek.
Kis koromban nyersen esznek,
ízét adom a levesnek.
Barátom a petrezselyem,
egy csomóba kötik velem.
Sünilabda, zöld a színe.
Ősszel pottyan le a fűbe.
Benne barna golyó lapul,
nagyot pattan, hogyha gurul. Mi az?
Erdőn lakik, vagy a kertben,
zöld a színe télen nyáron.
Feldíszítik decemberben,
oly szép akkor, mint az álom. Mi az?
Erdőn, mezőn apró kelyhek,
kékek, sárgák, pirosak.
Eleséget bennük lelnek
lepkék, méhek, darazsak. Mi az?
Egyéb
Csak a tiéd, mégis mások használják többet.
Mi az?
Erdőn voltam, parton leszek,
vízen járok, s tűzben veszek.
Mi az?
Ha rám nézel, visszanézlek,
ha rám nevetsz, kinevetlek.
Tiszta, igaz és hű vagyok,
zsákbamacskát nem árulok.
Reggel négy lábon mászik,
délben két lábon jár,
este meg
három lábon botorkál...
Ismerünk egy magas fát,
rajta épp tizenkét ág,
négy fészek mindegyiken,
hét tojás a fészkekben.
Néha hosszú, néha rövid,
vagy sima, vagy kunkorodik.
Van ritka, van sűrű is,
kinő, pedig nem vetik.
Van fekete, barna is,
hófehér meg arany is.
A földben születik,
nagy tűzben égetik,
karikára nyújtják,
az ujjadra húzzák.
Zúgolódom, hangoskodom,
Pedig se szám, se pocakom,
Ami fogam alá kerül,
Megaprítom kegyetlenül,
Le azonban sosem nyelem,
Magam alá eresztgetem.
Kicsi is, görbe is.
Tüzes még a feje is.
Egy kis házban öt kis szoba
sorakozik szépen,
öt kis ember bújik oda
melegedni télen.
Két kezemmel füled fogom
s ott csücsülök az orrodon.
Csak becsukott szemmel láthatjuk, mi az?
Melyik karó véd a hideg ellen?
Tim-töm tenyerem,
tiba-liba fedelem,
kerekulya katulya,
Közepébe a lyuka…
Lába van, de mégsem jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold…
Akkor vagyok legmelegebb, amikor hideg van.
Akkor vagyok leghidegebb, amikor meleg van.
Kis dobozban száz veszély,
piros nyelve sokat ér.
Melyik út nem porzik sose?
Melyik kör lehet szögletes?
Foga van és mégsem eszik.
Éjjel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll.
Szádba teszed, mégsem eszed, mi az?
Görbe csőrű tarka lécek,
elég kettő, nem kell még egy.
Kereke nincs, de a havas
hegyoldalon gyorsan halad. Mi az?
Akárhová vitték, mindig fejbeverték.
Melyik fát szeretik legjobban a gyerekek?
Öltöztetik, mégsem jár,
tolla van és nem madár,
nem ember és haja van,
veled van az ágyadban. Mi az?
Kis lovacskám nem kér szénát,
nem kap soha abrakot. Mi az?
Melyik tű nem szúr?
Ütik, verik, kiabál,
pedig neki nem is fáj.
Kell egy fazék meg egy répa,
három gombóc nagyobb fajta.
Kell még néhány széndarab,
ha megfőzöd, elolvad. Mi az?
Járművek
Mint a pók a plafonon,
kicsi pont az égbolton.
Csíkot húzva messze száll,
úgy is hívják, gépmadár.
Mi az?
Vízen úszik, mégsem kacsa,
kalózoknak ez a haza.
Rajta zászló lengedez,
ha jó, ha nem, így van ez.
Mi az?
Nyerge van, de nem paci,
pedállal kell hajtani.
Mi az?
Kék lámpája villogó,
szirénája vijjogó.
Nem ok nélkül szirénáz,
siet, hogyha ég a ház.
Mi az?
Helyben állva árokásó,
utcán járva dugógyártó.
Nincsen keze, mégis markol,
építkezéseken parkol.
Mi az?
Otthon
Kereke van, mégsem kocsi,
rajta ormány, nem is kicsi.
Nagyon szív, de nem dobog,
kitisztítja otthonod.
Mi az?
Csúszik, mint a csiga bőre,
tiszta lesz a kezed tőle.
Hogyha vizes, nagyon habos,
minden holmit tisztára mos.
Mi az?
